Ma elkezdődött ténylegesen a nyelvtanfolyam.
Az előző két napban ismerkedtem a várossal, az emberekkel, a kultúrával. Ma viszont következett az első iskolai napom.
Természetesen a már rutinnak mondható közös reggeli és beszégetés sem.maradt el a fogadó családdal.
Előzetesen elhatároztam, hogy nyitott és kezdemenyező leszek, hiszen azért jöttem, higy minél többet használjam.az angol nyelvet. Így aztán rögtön megismerkedtem egy dél-francia fiatalemberrel, majd két római tanárral.
Láthatóan sok helyről érkeztünk, de mintha Olaszországból a legtöbben.
Rövid köszöntés után bemutatkozott a stáb, majd következett a beszédszint felmérése. Néhány egyszerű kérdést kaptunk, majd a tanár az írásbeli tesztet is figyelembe véve ajánlotta meg a lehetséges csoportszinteket. Én a magamhoz képest erősebb szintet választottam, mivel úgy gondoltam ez ad lehetőséget a fejlődésre.
Kaptunk könyveket is használatra.
Érdekes volt, hogy már működő csoportokhoz kapcsolódtunk. Az én csoportomban sok dél-amerikai és távol-keleti diák van.
A foglalkozás felépítése tetszett, szintúgy az is, hogy beszedközpontú volt.
Kifjezések megértésével kezdtük, majd a könyv feladataihoz kacsolódva alkalmaztuk azokat. Az egészet inkább egy csoportos beszélgetésként éltem meg.
Az 1 óra 40 perces blokk után szünetünk volt, majd egy több mint 2 órás városnéző túrán vettünk részt, a várost jól ismerő guide sok érdekes történetet mesélt a helyszinekhez kapcsolódóan.
Leginkább az a része fogott meg, amikor arról mesélt, hogy a házak ajtajainak színében, hogy jelenik meg a politika - királyság, illetve függetlenségpártiság tekintetében.
Én a túra vége előtt leváltam a csoportról, mivel el kellett intéznem a holnapi Rock múzeumi belépőmet.
A napot a kapott házi feladat elkészítése és a szokásos közös vacsora zárta. Kíváncsi vagyok, hogy vajon a fogadó családnál mindig ilyen pozitív értelmű szertartásossággal zajlik a vacsora, vagy csak nekem szól ez.
Talán a hét végére eljutok oda, hogy ezt is megkérdezhetem.