Az új nap azzal indult, hogy még itthon megírtam az előző este hátrahagyott házi feladatot. Majd egy reggeli a ház asszonyával, akinek nagyon hálás vagyok azért, hogy minden étkezés közben nagy türelemmel beszélget velem - ma reggel a kutyatartástól eljutottunk a gazdasági válságig.
Természetesen jóval korábban értem az iskolához- ami egyébként valamikor szálloda volt-, így beültem még a szemközti kávézóba, ahonnan megállapítottam, hogy tömegesen járnak dolgozni az emberek biciklivel.
9-kor kezdődött az első blokk, illetve 9 után 5-10 perccel, mivel a hallgatók nagyobbik fele akkor érkezett.
Az első blokk volt a nyelvtan rész, amiben a feltételes módot gyakoroltuk összetett mondatokban, különböző időkben.
Volt példamondat, példamondat átalakítás, saját mondatok alkotása előre megadott szavak felhasználásával, tankönyvi gyakorlatok - mondatátalakítás, behelyettesítés.
Átéltem egy-kèt pillanatot, amikor azt éreztem, hogy lehet mégiscsak saját csoportom szintjét kellet volna választanom.
Aztán a 30 perces szünet után ezt finomítottam. Nagyon élvezetes és nagy örömömre követhető volt számomra a beszédközpontú óra.
David - a tanár-, egyszerre következetes és laza. Semmilyen kérdést nem hagy lezáratlanul.
A korábbi óra szövegével (egy túlélő show) foglalkoztumk. Az első részben hallás utáni szövegértés volt, a másodikban pedig a különböző emberi állapotokhoz, megélésekhez kapcsolódó feladatok voltak - főként párokban. De a megbeszélés mindig plenárisan.
Mivel a délutánom szabad volt az Ír Rockmúzeumot látogattam meg, amelynek fókuszában a leghíresebb ír zenészek állnak.
Jó volt megélni, hogy a vezetés jelentős részét megértettem.
Végül este nem maradt el itthon a vacsora közbeni beszélgetés sem.