A nyelvi kurzus utolsó napja korán virradt számomra. Még sötét volt, amikor elkezdtem a felkeszülést a záró prezentációra. Első lépésben fejben raktam össze, majd leírtam. Ez a szisztéma mindig beválik nekem. Ilyenkor egészen a bemutatásig csiszolgatom még magamban. Így történt most is. A közös reggeli, a buszút és a kávézás közben is.
A prezentációkra az első tanítási blokkban került sor. 9 óra 10 perc körül volt úgy együtt a csoport, hogy kezdődhetett az óra. A házi feladatokat, időtakarékosság gyanánt a kapott megoldókulccsal ellenőriztük, kialakítottuk a helyszínt - a tanár helyéről kellett állva, papír nélkül megtartani a 2-3 perces prezentációt. A tanárnő is beült a hallgatók közé.
A prezentációs napról azt is megtudtam, hogy kéthetente van, a másik két pénteken pedig írásbeli teszt az adott hét anyagából.
Minden diák prezentációja után kérdéseket tehettünk fel, illetve a tanár is kérdezett - minden diákot megtisztelt azzal, hogy kérdezett tőle.
Számomra nagyon érdekesek voltak a tartalmak is - a megadott fókusz a változtatás volt. Lehetett választani: magamról, országomról vagy Dublinról.
A mexikói diáktársam például a korrupcióról beszélt, az olasz az iskolarendszerükről, a francia Dublin közlekedési nehézségeiről, jómagam a maratonra való felkészülésemről.
Amikor véget ért az összes a tanárnőtől megkaptuk az eredményt, aminek kialakítása a prezentáció szerkezete, a tanult szerkezetek és nyelvtani összefüggések alkalmazása, a nyelvtani helyesség és az előadás effektivitása alapján alakult ki.
Jómagam 80%-ot kaptam. Amire B2 szinten nagyon büszke vagyok.
A záró oklevelet már a két blokk közötti szünetben, az iskola aulájában, a többi diák előtt kaptuk meg.
Mindettől függetlenül a kurzus utolsó blokkja sem maradt el. Ez valójában egy szintetizáló, alkalmazás centrikus blokk volt, amely során a tanult nyelvtani szerkezeteket és kifejezéseket (érzelmekre vonatkozó) gyakoroltuk párbeszédekben.
3 fős csoportokat alkottunk, ki kellett találni 3 szereplőt, egy helyszínt és meg kellett alkotni egy párbeszédet, végül pedig előadni.
Nagyon élveztük a rögtönzött, angol nyelvű kisszínházat.
Számomra ez volt az utolsó óra, de nem az utolsó program, mivel délután résztvettem a nyelviskola által szervezett Guinness storehouse túrán. Már az odaúton is sok érdekes információt, történetet hallottunk a vezetőnktől a Guiness-család és a város kapcsolatáról, a kiállítás pedig- ami a gyár területének egyik épületében lett hat szinten kialakítva igazi interaktív csoda volt. Fantasztikus kulisszák között járhattuk végig a Guinness készítésének az útját. Mindezt úgy, hogy a gyár régi gépeit, eszközeit is megcsodálhattuk. A túra pedig egy rövid kóstolással zárult.
A Storehausetól már mindenki maga ment haza.
Nekem hátra volt még a fogadó családdal a közös vacsora, s zárásként meghívást kaptam tőlük a helyi pubba.
Ezzel a nappal a tanfolyam számomra véget ért, de nem az írországi út.