A tanfolyam véget ért. Megkaptam az oklevelet! Örömöt és büszkeséget éreztem!
De, volt még egy teljes napon Írországban, aminek eltöltésére két opcióm volt - elutazom Belfastba, vagy benevezek egy egynapos busztúrára a Moher-sziklákhoz. Végül az utóbbit választottam, bár azt hiszem, Belfast meg nem látogatása egész életemeben hiányérzetet okoz, hacsak még egyszer el nem jutok Írországba.
Végülis azért választottam az első opciót, mert úgy érzékeltem, hogy ezzel tudom időben a legjobbat kihozni az előttem álló napból, nem beszélve arról, hogy keresztül utazhatok Írországon, s láthatom az óceánt, illetve Európa szélének egy darabját.
Összességében nem csalódtam az útban, megálltunk két többszázéves kastélynál, eltöltöttem másfél órát a Moher-sziklák fennsíkján, ettem egy igazi ír "stew"-t egy halászfaluban, s többek között megtudtam, hogy a vidék egyik bevásárlóközpontját miért nevezik Obama plazanak.
Este nyolckor értünk vissza Dublinba, ahol még megvacsoráztam, ittam egy utolsó Guinness-t, majd éjfél körül kibuszoztam a reptérre, mivel a gépem korán reggel indult, és ott éjszakáztam
Becsekkoláskor még irigykedve néztem az ír Celtic szurkolókat, akik tömegesen repültek át Glasgow-ba az első Celtic bajnokira. Az én jegyem azonban Budapestre szólt, mögöttem hagyva az Erasmus nyelvtanfolyamot és Írországot.
Mindkettőt szívből ajánlom mindenkinek!